Kellemetlen...

Kezdem a vizsgával, ami tegnapelőtt volt és mondhatni felkészületlenül mentem el rá. 3-as lett, de valóban nem én lettem a legrosszabb, mert egy másik külsős lánynak pár ponttal rosszabb lett. De ez nem igazán vigasztalt. :( Annak ellenére, hogy ez a vizsga arra szolgált, hogy tisztában legyek az elvárásokkal az elkövetkezendő időkben, nagyon kellemetlenül érintett, hogy kb. mindent máshogy csináltak a többiek. Az összes mozdulatuk valahogy légiesebb volt, ezen kívül biztosak voltak a dolgukban, tudták pontosan, hogy mit honnan vegyenek elő, mi mi után következik. Egymáson vizsgáztunk és a másik külsős lány például kozmetikai szivaccsal mosta le az arcomat, ami számomra sokkal profibbnak tűnt, a tanműhelyesek pedig kozmetikai tisztítókendővel törölték át az arctejes lemosás után egymást. A szempillafestésnél a vattapamacsból készített alátétemre azt mondta a vizsgáztató csaj, hogy nem túl jó, mert nem követi a szem formáját, illetve elmondta, hogy túlságosan föntre teszem, amitől könnyezhet a szem. A szalonban letörött végű fogpiszkálóval vittük fel a festéket, a többiek erre speciális műanyag pálcikát használtak, amivel egyébként sokkal könnyebb volt dolgozni. A bórvizel öblögetés pedig kifejezetten szánalmasan ment, egyáltalán nem tudtam, hogy meddig öntsem bele a bórvizet, hogy tegyem oda a szemhez, stb. Az is különbség volt, hogy a szalonban a vendég fogja a vesetálat, itt pedig nekünk kellett tartani, és gyakorlás nélkül ezt sem igazán tudtam teljesíteni, csöpögött össze-vissza a víz. A szemöldökfestés teljesen rosszul sikerült, nem beszélve a szemöldökszedésről. Azt mondta a vizsgáztató csaj, hogy az apró, gyors mozdulatokkal, amit annyira erőltetett a mesterem, semmit nem szedek ki, és inkább lassabban csináljam, de tényleg szedjem a szőrszálakat. Az is kiderült, hogy a vizsgán be kell kenni a szemöldököt vazelinnel, mielőtt kiszedem, hogy felpuhuljon, illetve bórvizes vattával kell folyamatosan törölgetni szemöldökszedés közben a felületet, mert az fertőtlenít és nyugtat. A vizsgáztató csaj is nagyon frusztrált egyébként, mert úgy szólt hozzám, mintha teljesen idióta lennék. A gyantánál is voltak gondok, mert a mesterem folyton arra hívta fel a figyelmemet, hogy gyorsan csináljam, a vizsgáztató pedig inkább arra, hogy jól csináljam. Egyszóval rémes volt a vizsga, nagyon el is kedvetlenedtem aznap, azért nem írtam. Utána beszéltem a vizsgáztató csajjal, hogy mit lehetne tenni az ilyen félreértések elkerülése végett, mondta, hogy e-mailen beszéljünk a vizsgák előtt és pontosan leírja a követelményeket, a többiek pedig mondták, hogy kérdezzem meg, hogy lehetnék-e tanműhelyes, mert páran az első hónapban abbahagyták. Meg is kérdeztem, azt mondta a nő, aki felel a tanulmányi ügyekért, hogy ez nem fog menni, mert egyrészt mindig nagyobb számú tanműhelyes csoporttal kezdik, mint amennyien kényelmesen elférnének, másrészt, ha fel is szabadul hely, akkor is azok lehetnek tanműhelyesek, akik az iskola által választott mesternél tanulnak. Szóval elég szomorúan mentem aznap haza, nem is hívtam fel a mesteremet, mert személyesen szerettem volna beszélni vele arról, hogy menjen be és tényleg beszéljen a vizsgáztatómmal.

Tegnap megbeszéltük, hogy ma délelőtt menjek be hozzá, de nagyon furcsa volt a telefonban, szóval eléggé görcsöltem, hogy mi lesz. Mint kiderült, meg is volt az okom rá, ugyanis mikor megérkeztem, mondta, hogy ne öltözzek át, beszélni szeretne velem. Kiderült, hogy felhívta az iskolát hétfőn, ahol elmondták neki, hogy rákérdeztem erre a tanműhelyes dologra, amit ő hátbatámadásnak vett, pedig én csak a lehetőségeimet szerettem volna mérlegelni. Elmondta, hogy szerinte teljesen hülyén viselkedtem a vizsgán, mert egyáltalán nem kellett volna, hogy zavarjon, hogy a többiek másképp csinálják a dolgokat, és hogy egyébként is nagyon elégedetlen velem, mert folyamatosan úgy érzi, hogy a jó szándékú kritikáján megsértődök, és hogy nem teszek meg mindent azért, hogy tanuljak. Ez részben persze igaz, mert nem bírom elviselni, ha valaki úgy próbál ösztönözni, hogy a negatívumokat emeli ki a munkámból, de ezt el is mondtam neki az első napon. Azt is mondta, hogy szerinte nincs érzékem a szakmához, és hogy ő már eldöntötte, hogy nem szeretné folytatni velem ezt az egészet. Nagyon rossz érzés volt, mert igazából nem is érdekelte, hogy bennem mi zajlott le, ő elképzelte a szituációt valahogy, azokból az információkból, amit az iskolától kapott, és nem lehetett eltántorítani a véleményétől. Úgyhogy nem is nagyon vitatkoztam, eljöttem tőle, és részben örültem, hogy így alakult, mert én sem bírtam volna sokáig azt a feszültséget, ami köztünk volt, bár úgy gondoltam, hogy ezt másképp is meg lehet oldani.

Felhívtam utána a sulit, ahol azt javasolták, hogy folytassam áprilistól, tanműhelyesként a képzést. Ezt nem nagyon szeretném, mert igazából most benne vagyok ebben az egészben, és nem is nagyon tudnék mit kezdeni öt hónapon keresztül. Ha most elkezdenék munkát keresni, akkor lenne egy hónap, mire sikerül valami normálisat találnom, és négy hónapra meg ki szeretne felvenni. Szóval most azon vagyok, hogy egy héten belül találjak magamnak egy másik mestert, aki ilyen körülmények között folytatja a tanításomat, máskülönben tényleg abba kell hagynom. :(