Műszempilla

Ma nagyon fárasztó napom volt a kozmetikában. Egy olyan lány volt a modellem, aki kért majdnem mindent, amit eddig tanultam, beleértve a műszempillát, amit ma tanultam. A végén a mesterem mondta volna, hogy tegyek fel neki párat, de mondtam, hogy ma már nincs energiám, ő meg mosolygott, hogy semmi gond. :) A csoporttáraim, pontosabban csak az egyikük, azt mondta, hogy neki nagyon nem állt kézre a műszempilla, és hogy egy dobozzal elhasznált, mire sikerült feltennie párat. Emiatt kicsit féltem a dologtól, de a mesterem mondta, hogy ne izguljak, mert egyszerű az, csak rá kell érezni a mozdulatra. Amikor ott álltam, hogy akor gyerünk, pakoljuk a műszempillát, természtesen fogalmam sem volt, hogy hogyan kezdjek hozzá, de mikor megmutatta a mesterem, kb. azonnal ráéreztem, hogy hogy kell, úgyhogy nagyon örülök, hogy ilyen könnyen ment. Ráadásul sok ismerősömnek felkeltette az érdeklődését, most például itt vagyunk a barátom szülinél, és a hétvégén az anyukájának fogok feltenni, kíváncsi vagyok, hogy ilyen amatőr körülmények között hogy fog menni.

A tegnapi napom pedig nagyon érdekes volt. A mesterem megint hyaluronsavas arcfeltöltést csinált, nekem pedig nem volt modellem. Mondta, hogy sok vendége lesz, menjek be és segítsek neki. Először féltem a dologtól, mert ugye elég rossz emlékeim vannak arról, hogy ülök és segítem a mesterem munkáját, de pozitívan csalódtam. Egész nap pörgés volt, állandóan csináltam valamit, illetve leginkább a lézerezést bízta rám a mesterem, de így teljesen más volt, mint annó figyelni a munkát, és néha arctejet tenni a vattára. Pedig akkor ezzel is nagyon elégedett voltam. Persze nyilván számít, hogy már fél éve tanulom a kozmetikát, és sokkal több mindent lehet rám bízni, de valahogy a légkör más volt, mint az előző mesteremnél. Végig úgy bánt velem a mesterem, mintha a kollégája lennék, nem pedig a tanulója, és ez nagyon jól esett nekem. :)

Az utóbbi pár hétben elgondolkodtam azon, hogy anyagárat kérjek a modelljeimtől. Igazából volt nálam anyukám néhány kolléganője és ők kérdezték meg, hogy akkor mennyivel tartoznak, amire először zavarba jöttem, de aztán addig unszoltak, amíg mondtam valamennyit. Aztán kiszámoltam egy anyagárlistát, de nem tudom, hogy hogyan kellene megosztanom a "látogatóimmal", úgyhogy most az a szisztéma, hogy aki megkérdezi, attól elkérem, aki nem, attól nem. Általában azok szokták megkérdezni, akik egyébként is elmennének kozmetikushoz, és akik tanulnak, nincs önálló keresetük, azok nem igazán, mint például a mai lány. De mondjuk az ő esetében elég kellemetlen volt, mert tényleg nagyon sok mindent kért tőlem, úgyhogy valamit gyorsan ki kellene találnom erre a szituációra...